babetta

A némely képen határozottan Scherer Pétert idéző Nick Honig láthatóan élvezi az AFP fotósának figyelmét, amint átszeli stompetoreni birtokát mopedjével, az viszont nem ennyire egyértelmű, mennyire örömteli birkája számára az utazásnak ezen gépesített formája.

(Még több kép ember, állat és gép viszonyáról a kép alatt, a galériában)

Ha nem feltételezném, hogy Nick érző szívű gazda, aki napokig nem tudna mosolyogni, ha elhalálozna valamelyik állata, egészen szörnyű dolog is eszembe jutna.

Véleményeket, ötleteket, Babettás élményeket, fotókat, sztorikat és videókat erre a címre várjuk.

Nem titkolt szándékunk, hogy egy Lányok Babettával munkacímű képgalériával lepjük meg olvasóinkat, ezért akinek van ilyen tematikájú képe, azt tárt karokkal várjuk erre az emailcímre.

Némi magyarázat a vásárlásra: fontos preferencia volt, hogy a motor jó állapotban legyen, hiszen egyikünk sem rendelkezett mélyebb Babetta-szerelési ismeretekkel, de legalább ilyen sokat nyomott a latba, hogy minél fiatalabb, lehetőleg 210-es típus vegyünk, elvégre egy "sereg dolgot" korszerűsítettek rajta. Ez az oka annak, hogy nem a tökéletes állapotúra restaurált bordó veteránt vettük meg, amely igaz, hogy az első pedálmozdulatra indult, ám a nyergében érezni lehetett, hogy 33 kemény év van mögötte. Az emelkedőn csak lépésben ment fel, és sík úton is csak egy tempós biciklizés sebességét értük el vele. Ez egy kert- vagy kisvárosban lehet, hogy tökéletes, nekünk a városi dzsungelharchoz viszont ennél több kellett.

A garázsból kitolt roncs szóba sem jöhetett, és bár elsőre Gyula bácsi Babettája is nehezen akart beindulni, ám ez nem is csoda egy év álldogálás után, sőt kifejezetten pozitívnak vettük, hogy egyáltalán életre kelt némi huzigálás hatására. Ugyancsak jó pont volt, hogy Gyula bácsi egy rakás pénzt költött előzőleg a motorra, azt viszont nem tudhattuk, hogy a "gondos szervizben" maradandó károsodást szenvedett szerencsétlen Babettánk.

Vettünk tehát 38 ezerért egy viszonylag fiatal és jónak vélt Babettát, amire még rá kellett költeni 30-at, hogy használható legyen, így jelenleg 68 ezernél tartunk. Ez a terveinkhez képest sok, nem erre számítottunk, kár lenne tagadni, de még így is csak egy közepes bicikli áránál tartunk, és van egy TUTIRA üzembiztos Babetta a garázsunkban.

Néhány tucat mangalica, rackajuh, kevertvérű igásló, szamár és megszámlálhatatlan tenyészgalamb társaságában sikerült átvészelni a húsvéti ünnepeket Villány egy eldugott szegletében, amelyet langyos takaróként borított be a trágyaszag. Kipufogógázoktól elgyötört testemnek végtelen mennyiségű borral segítettem a mielőbbi akklimatizálódásban, mialatt hivatástudattól fűtve kerestem Babettára utaló nyomokat - sajnos napokig eredménytelenül. Már-már feladtam a reményt, amikor Villány egyik frekventált kereszteződésben ismerős zakatolásra kaptam fel a fejem.

A képeken látható úr akár a mozgó szobra is lehetne a "Babetta életérzésnek", tökéletesen látszik a ló és lovasa közötti összhang. A sokat látott hatalmas kék bukósisak finoman reflektál a motor állapotára, ami egy meglehetősen megviselt sárga 207-es modell elmaradhatatlan kosárral a hátulján. A lefotózott bácsi nem mellesleg igazi virtuóz módon bánt a motorral, amit bizonyít, hogy fél kézzel is magabiztosan elnavigálta a Babettát, mialatt a másikban egy seprűt szorongatott.

Véleményeket, saját Babettás élményeket, fotókat, sztorikat, videókat erre a címre várjuk.