Amikor a Trabantra is éveket kellett várni, a nagypolszki komoly presztízsautónak számított, a Volga elérhetetlen volt, a Csajkáról nem is beszélve - akkor a V8-as, léghűtéses farmotorral hajtott Tatra 603 maga volt a KGST földi űrhajója.

Valószínűleg hosszabb idő telne el, mire az autóipar nagyjait sorolva eljutnánk Hans Ledwinkáig. Pedig az 1878-ban született konstruktőr áramvonalas Tatra autói saját korukban is nagy feltűnést keltettek, így érhető, hogy 1955-ben, amikor a koprivnicei gyárban Julius Mackerle vezetésével nekiláthattak egy reprezentatív limuzin fejlesztéséhez, Ledwinka tapasztalatait is felhasználták.

A T-603-as légellenállási együtthatója csupán 0,36 volt, az ötméteres, hatüléses autó mozgatásáról V8-as, léghűtéses farmotor gondoskodott. 1957-ben indult a sorozatgyártás a három fényszóróról könnyen megismerhető típussal, amelyet 1963-ban váltott a négylámpás, 95-ről 105 lóerőre erősített második, köztes szériának is nevezett generáció, amelyet 1968-ban követett a szintén kissé módosított, elöl még szélesebb, hátul még keskenyebb harmadik sorozat. A T-603-as 1975-ben szűnt meg, alig több mint húszezer darab készült belőle.

Csodálatos jármű, amelyről egy hozzá méltó, vagy tán még csodálatosabb reklámfilm készült, 1962-ben, tehát a filmen szereplő második generáció megszületésének pillanataiban.