Nem hiába igyekeztek a Nissan mérnökei, első teljesen elektromos autójuk, a Leaf a márka történetében másodszor az Év autója lett, majd tőlünk is megkapta a kitüntető címet, hiszen nem csupán a helyi károsanyag-kibocsátás elleni harcban számíthatunk rá, de ugyanolyan komfortosan juttat el minket a célunkhoz, mint egy hagyományos négykerekű. Feltéve, ha nincs túlságosan messze, a Leaf hatótávolsága ugyanis csupán 160 kilométer. Ha az akkuk lemerülnek, hosszú órák alatt tölthetjük újra, ahhoz pedig villanykutakra van szükség, ilyenből azonban egyelőre csak egy van, mutatóban a Váci úton.

A jövőbemutató újdonságot a megfelelő infrastruktúra hiánya miatt csupán néhány nyugat-európai országban forgalmazzák, így nem valószínű, hogy a közeljövőben magyar Leaf árlistát szorongathatunk a kezünkben. Számunkra mindenképpen a jövő autója marad az elsősorban amerikai vevőket megcélzó villany Nissan, a bonyolult gyártási folyamatot azonban már most végigkísérhetjük. A gyáriak tolmácsolásában követhetjük a részegységek és az autó útját a szerelőcsarnokban, élvezhetjük a csúcstechnológia alkotó munkáját, láthatjuk, ahogy precíziós műszerek, célszerszámok, bonyolult műveletekre programozott robotok és szakértő kezek között megszületik egy szép új világ népautója.

Nissan Leafhez jutni egyelőre nem egyszerű feladat, ahogyan egy letűnt kor népautóját, a Trabantot sem lehetett egy csésze kávé elfogyasztása közben, egyetlen aláírással megvásárolni, még akkor sem, ha a teljes vételárral a zsebünkben érkeztünk a Merkur telepre. Miután láttuk, hogyan folyik a munka a világ egyik legfejlettebb országában, nézzük meg, hogyan készült a hatvanas években, Zwickauban korának egyik legmodernebb kisautója, amelyből sosem tudtak eleget gyártani.

Végigizgulhatjuk a fém vázszerkezet összeállítását, a duroplaszt elemek préselését, az autó szívét-lelkét jelentő, kétütemű motor összeszerelését és a kisebb-nagyobb alkatrészek precíz helyreillesztését egy hús-vér üzemben, ahol még meghatározó szerep jutott a szalag mellett dolgozó munkásoknak.

A Sachsenring Automobilwerke gyáregységében készült kisfilm a Trabant 601-es első, fehér műszerfallal és kormánnyal, króm lökhárítóval, fém kilinccsel és alumínium emblémával készült szériájának gyártását mutatja be, végén az elkészült autók tesztelésével, köztük egy igazi különlegességgel, egy piros Trabanttal.

A tizenkét perces videó egy olyan korszaknak állít emléket, amikor a pártvezetést kemény munkával kellett meggyőzni, hogy a lelkes mérnökök újításait engedélyezzék, és gyártásba kerülhessen a 601-es sorozat, amely a berlini fal leomlásáig szinte változatlan maradt. A nyolcvanas évekből származó felvételen a gyártósorról érkező autók finombeállításait láthatjuk, még ha nem is éppen ez a legmegfelelőbb szó a látványos munkafolyamatra.