Genfben debütál az új De Tomaso modell

Hét év kihagyás után újra készülnek majd De Tomaso-emblémás autók. Gian Mario Rossignolo, a Fiat konszern volt vezetőségi tagja megvásárolta az elfeledett olasz márkát és neki is látott, hogy összeállítson egy új modellpalettát. Első típusa egy prémium crossover lesz, melynek tervezését a Pininfarina stúdióra bízta. A ritka sportautók rajongói azonban inkább az egyelőre csak a tervekben szereplő luxuslimuzinra és a kupéra lesznek kíváncsiak.

Alig négy tucat készült a cég első gyártmányából, a Vallelungából

A frissen feltámasztott márka újdonságainak olyan elődök nyomdokaiba kell lépniük, mint például az 1959-ben, Modenában alapított cég első modellje, a Vallelunga. Az 1964 és 1968 között ötvenhárom példányban készült középmotoros sportkocsit a Ford Cortina 1,5 literes 104 lóerős négyhengerese hajtotta, karosszériáját üvegszálas műanyag segített hétszáz kiló közelében tartani.

Európában fix fényszórókat, Amerikában bukólámpát kapott a Mangusta

Utódját, az 1966-tól 1971-ig kínált Mangustát már a Forddal közösen fejlesztette az olasz manufaktúra. Az alapító tulajdonos Alejandro de Tomaso európai motorról amerikai blokkra váltott. Az ülések mögé az öreg kontinensen forgalmazott, négy fényszórós modellekbe 306 lóerős V8-as, az amerikai piacos bukólámpás kivitelekbe pedig 220 lóerős V8-as került. Sirályszárnyas motorházteteje Giorgetto Giugiaro keze nyomát viseli.

Minden sportautó rajongó ismeri a De Tomaso legnépszerűbb modelljét, a Panterát

Első nagy számban értékesített autója után de Tomaso piacra dobta cége legismertebb modelljét, a Panterát. Az 1971-től szállított sportkocsiba egy Fordtól származó 330 lóerős V8-as került. Az első években naponta három darabot gyártottak belőle, Amerikában a Mercury és a Lincoln hálózatán keresztül forgalmazták. A többek között elektromos ablakokkal és légkondicionálóval felszerelt Panterából 1992-ig 7260 darab készült.

A kilencvenes években műanyag karosszéria elemekkel modernizálták a Panterát

A Forddal kötött egyezség új távlatokat nyitott a De Tomaso számára. 1971-től egy sportlimuzin, a Maserati műszaki alapokra épült, Pantera-motoros Deauville is szerepelt a kínálatban. Bár olaszos gyártási minősége miatt a német riválisokkal nem vehette fel a versenyt, üde színfolt volt a hetvenes évek luxusautó piacán. Csupán 244 darabot szereltek össze, köztük egy kombit, amely de Tomaso felesége, Isabelle Haskell autóversenyző számára készült.

Maserati formai elemeket hordozott a De Tomaso Deauville sportlimuzin

A lelkes cégalapító utolsó személyesen felügyelt projektje az 1993-ban bemutatott Guara volt, amely magán viselte a kilencvenes évek jellegzetes stílusát. Bár formailag nem volt olyan meggyőző, mint elődei, a kezdetben BMW, majd Ford V8-assal szerelt sportkocsi igazi utcai versenyautó volt. Üvegszálból és kevlárból készült karosszériája alatt Formula-1-es futómű bújt meg. Az alacsony szélvédős Barchetta kivitel 1050 kilogrammos tömege mellé 320 lóerős teljesítmény és 104 ezer dolláros árcédula tartozott.

Igazi utcai versenyautó volt a márka utolsó típusa, a Guara

2004-ben a Guarával ért véget egy olasz sportautó márka története, melynek megszűnését a 2003-ban hetvennégy éves korában elhunyt alapító már nem érte meg. Talán az újrakezdés után még viszontlátjuk a De Tomasót a nagyok között.