Odáig viszonylag egyszerűen eljutottunk, hogy Babettát veszünk, innentől kezdve azonban bonyolódott a dolog, hiszen a kínálat a néhány ezer forintos roncstól egészen a tökéletesen helyrehozott példányokig, vagy a megkímélt, már-már újszerű és ennek megfelelően "drága" darabokig terjedt.

Első lépésként elkezdtük túrni az internet babettás hirdetéseit, igen hamar megmutatkozott a kínálat keresztmetszete. Az alkatrésznek való roncstól egészen a gyári állapotban megkímélt, vagy a tökéletesen helyrehozott darabokig terjedt a meglepően bőséges választék. Az árak néhány ezer forinttól indultak keresgélésünk idején, míg a lélektani plafonnak az 50 ezer forint számított, de ennyiért már szinte makulátlan Babettát kínáltak.

Mi az arany középutat kerestük, ám ezen belül is igyekeztünk egy olyan darabot kiszúrni, amit nem kell majd nap mint nap bütykölni, hiszen egyikünk sem rendelkezik mélyreható Babetta-szerelési ismeretekkel.



A télvíz idején is meglehetősen bőséges kínálatból az alábbi motorok keltették fel az érdeklődésünket:

Bár nem egy mai darab a képen is látható 1979-es Babetta, és nem is Budapest környékén kínálták eladásra (ami ugyancsak vásárlási szempont volt), mégis felhívtuk a hirdetőt, mert nem tudtunk ellenállni a "keveset használt, felújított és eredeti állapot" hívószavaknak, na meg persze a 21 ezer forintos árnak. Sajnos mire észbe kaptunk, már lecsapták a kezünkről, exgazdája nem kis büszkeséggel a hangjában mesélte, hogy aznap mi már legalább a sokadik érdeklődő voltunk, és ezen a sikeren felbuzdulva még egy roncs Babettát tervez felújítani és csatasorba állítani. Legyen így, de mi ezt nem várhatjuk meg.



Igényesen felújított, olcsó, gyári állapot: el is happolták az orrunk elől

 

Szintén nem fiatal az alábbi, 1982-es kismotor, ráadásul a gyári állapottól is igencsak messze van, mégis csábítónak tűnt az 55 km/órás végsebesség (Babetta-szinten ez maga a TGV), a beígért felújítás és persze az alkatrésznek adott második Babetta is - mindezt jelképes 20 ezer forintért, amit ráadásul irányárnak adtak meg. A telefonbeszélgetés során már kissé lehangoló híreket közölt az ifjú eladó, aki finoman megkérdezte, messzire akarjuk-e vinni a motort, mert az nem megy többet 2-3 km-nél egyhuzamban, de állítólag könnyen javítható. Fájó szívvel búcsúztunk el, pedig de jó lett volna 55-tel repeszteni.



Állítólag 55 km/órás sebességre is képes, ha éppen működik

 

Ezek után már némi gyanakvással hívtuk fel az alábbi (meglehetősen öreg, de állítólag tökéletesre restaurált) motor gazdáját, aki elmondása szerint csak "kocsmába és közértbe járásra" használta a kívánatos bordó színre mázolt masinát. További előny, hogy szerkesztőségünkhöz meglehetősen közel árulták, így rövid egyeztetés és ennek eredményeként felkerült az első motor a "megnézendő" listánkra.

A tulaj szerint csak kocsmába és közértbe járt vele


Természetesen a kínálat másik végéből is mazsoláztunk. A fenti Babettákhoz képest valóságos csikónak számít az 1995-ös motor. Ez már a kereklámpás 210-es modell, fantasztikus narancssárga kosárral a csomagtartóján, maga a megtestesült álom, ráadásul csábító közelségben, Budaörsön. Telefon, bömbölő tévét túlkiabáló bácsi, hely- és időpont-egyeztetés: két motorra duzzadt a "megnézendő" listánk.

Szemtelenül fiatal motor, ennek megfelelő árral


Természetesen nem csak a netről mazsoláztunk, hanem az ismeretségi kört is riadóztattuk Babettáért, és csodák-csodája, kerültek elő motorok. Ezekből az egyik "garázsban felejtett" szintén izgalmasnak találtuk, így az egyre jobban körvonalazodó vásárlási körút immár három motorosra duzzadt. Remegve vártuk a napot.