babetta

Visszatekintve az elmúlt egy év babettázására, nehéz megállni egy jótékonyan enyhítő dühroham kitörését, hosszasan szidva egy ma már nem létező ország motorgyártását, de leginkább azokat a lényeket és rokonaikat, akik karbantartás címén minden megtettek azért, hogy szerencsétlen Babettánk csak fémhulladékként legyen értelmezhető jelen formájában. Persze nem próbáljuk, pontosabban nem próbálom a felelősséget senkire áthárítani, annak idején én beszéltem rá a rovatunkat Gyula bácsi piros masinájára, amely akkor még reális döntésnek tűnt - babettás viszonylatban fiatalnak látszott, kevés kilométerrel és azt gondoltuk, hogy némi kis tisztogatás és reszelgetés után a világ összes útja a miénk lesz. Hát nem így történt.

Hiába szimulált jó darabig, végül nem úszta meg a műtőasztalt

A vásárlás előtti újraélesztés és hazahozatal után hamar kiderült, hogy a technikai problémák meghaladják szerény Babetta szerelési képességeinket, így néhány lerobbanás és pontosan ennyi kényszerbiciklizés után egy szervizben kötöttünk ki. Az eredmény egyszerre volt bíztató és elkeserítő. Bíztató, mert Babettánk végre az üzemszerű működés jeleit produkálta, és egyszersmind elkeserítő, ugyanis derék szerelőnktől megtudtuk, hogy a frissen szerzett Babetta meglehetősen hányatatott előélettel és ennek megfelelő műszaki állapottal rendelkezik. Az állapotfelmérés után bátran kijelenthető, hogy a műszaki érzék teljes hiánya keveredett némi barbarizmussal és egy csipetnyi rosszindulattal annak a a lelkében, aki elbarmolta a váltót, össze-vissza fúrta a kipufogót és véletlenszerűen lehegesztett egy-két dolgot a motoron.

Sajnos, a fentiek miatt egy halom alkatrész és a nagyszerviz sem volt elég ahhoz, hogy Babettánk hosszabb ideig tartózkodjon az élők sorában, bár ehhez némi elbizakodottság is hozzájárult: amikor már azt hittük, hogy motorunk egy svájci óra pontosságával működik, kiálltunk gyorsulni egy Lamborghinivel, ami akkora lelki csapást mért Babettánkra, hogy a döntő pillanatban lerobbant és szégyenszemre haza kellett vele biciklizni. Szerencsére a felgyújtsuk vagy megint megszereljük opciók közül a másodikat szavaztuk meg, így motorunk egy újabb esélyt kapva várta az alkatrész-utánpótlást. Olvasóink segítségét is kérve kikristályosodott, hogy a gyárilag is eleve rossz konstrukciónak számító, Jikov-karburátor a leggyengébb láncszem, de ha már úgy is alkatrészbeszerzésre indultunk, lendületből vettünk még egy új kipufogódobot is, leömlővel.

Talán még soha nem kapott ekkora figyelmet ez a szerencsétlen motor

A nemzetek közötti örök barátság gyönyörű példája, hogy az olasz ipar sietett a gyengélkedő csehszlovák technika segítségére, ugyanis az újonnan beszerzett Dellorto típusú karburátoron a Made in Italy felirat ragyogott. A kelet-európai motorokra szakosodott alkatrészboltban nagyon készségesen elmagyarázták, hogy az új karburátort egyszerűen csak fel kell csavarozni a régi helyére, mivel a fúvókák és minden egyéb tökéletesen be van állítva, bolondbiztos. Az autós-motoros rovat munkatársainak - beleértve engem is - meglehetősen korlátolt Babetta-szerelési kompetenciáját látva segítségünkre sietett Bányai Zsolt kolléga, aki amúgy a Videa  ügyeit egyengeti, ha éppen nem Babettát buherál a kedvünkért. A helyszín adta magát: egy steril világos hely kellett, ami nem lehetett más, mint az egyik tárgyaló, amit előzőleg azért gondosan kitapétáztunk a tisztaság védelmében. Rovatvezetőnk a rá jellemző sztoikus világszemlélettel segítette munkákat, és Görbe Nórás, meg tupírhajú, ámde hiányosan szőrtelenített hölgyek képeivel , így adva igazi maszkulin hangulatot az egyébként nem túl barátságos tárgyalónak, és néhány vidám pillanatot az azóta ott értekező kollégáknak.

Nézze meg videón is a Babettánk újraélesztését!

A karburátor le- és felszerelése, minden előzeteses félelmeink ellenére pofonegyszerűnek bizonyult, csupán egy lehegesztett csavar okozott látszólag megoldhatatlan problémát, ám szerencsésen túllendültünk rajta, hogy utána már szinte gyerekjáték legyen lecserélni a kipufogót. Az új karburátor tiszteletére a gyertyát is kicseréltük, amelynek vastag fekete koromrétege árulkodott a régi karburátor gyengeségeiről. A jó kétórás buhera után teljesen érthető izgalommal tuszkoltuk a liftbe a késznek ítélt Babettát egy sorsdöntő főpróbára. Nehéz leírni annak a pillanatnak az örömét, ahogy - némi tologatás és pedálozás után - beindult a mélygarázsban, ráadásul jól érezhetően megtáltosodva. Olyannyira, hogy gyakorlatilag csak teljesen gázon tudott pöfögni, amit nem a fennakadt gázbovden, hanem a karburátor hibás beállítása okozott. És akkor, innentől kezdve megint csak széttárjuk kezünket a drága olvasók felé: tessék nekünk megírni, hol és hogyan tudjuk belőni a Dellorto-karburátorunkat, hogy végre üzemszerűen működjön az az átkozott, ámde így is hőn szeretett Babettánk! Az életmentő leveleket a motor@origo.hu címre várjuk.