Több szemtelen koppintás mellett (Aygo, előző Corolla) a kínai BYD standján a G3 fantázianevű csúcsjárművükbe ültünk be. Bár ne tettük volna. Olyan szag csapta meg hirtelen az orrunkat, hogy egymást kérdezgettük: te, ez mihez hasonlít? A válaszok a gumitalpú tornacipőtől a tisztítószerig terjedtek, dönteni nem sikerült.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Lenne még mit javítani a kínai BYD G3 minőségén
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)



Persze szolgáltatott más érdekességeket is a G3. Az ajtózár lötyögött, pedig nem itt tolongott a legtöbb kapcsolóteszter kolléga, a kőkemény műanyagból öntött kesztyűtartó széle sorjás volt, olyan finom kis horzsolást okozó, az övcsatokon pedig vonalkódos matricák éktelenkedtek. Kiszálltunk, még mielőtt a ruhánk átvette volna az autó bukéját, majd hirtelen egy másik érzékszervünk is felfigyelt valamire. A fülünk.

 

 

Épp akkor nyitotta fel valaki a motorháztetőt, és a pár másodperces műveletsor minden momentuma furcsa hangokkal járt. Megpróbáltuk hát lecsukni, ekkor már testközelből füleltünk: földre ejtett fémlemez hangjába folyt át a nyikorgás, s miközben a motortér nem akart lecsukódni, kattogott is a félresikerült zár. A csomagtartó fedél gyorsabban csukódott, azt viszont nem lehetett kinyitni többet.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

A hegyekké tornyosuló minőségi kifogások ellenére mégis azt gondolom, hogy ha hosszú távon gondolkodó, némi befektethető vagyonnal rendelkező üzletember lennék, elkezdenék kereskedni a kínai kocsikkal. A megmosolyogtató hibák mellett ugyanis az a közhely is újabb megerősítést nyert Genfben, hogy tíz-húsz év múlva a most látható-szagolható-hallható szörnyek utódai normális minőségű, szimpatikus járművekké fejlődnek, amint tették azt a dél-koreai kocsik az elmúlt bő két évtizedben. Ha pedig vagyunk annyira bátrak, hogy gondolatban összevetjük a kínaiak mai tőkéjét a koreai gyártók egykori fejlesztési pénzeivel, akkor inkább tíz évet tippelünk.

A helyszínről jelentjük - még több genfi újdonságért kattintson ide!