Épeszű ember február vége felé már nem indul el még hidegebb tájra, főleg ha fáj a torka. Egy jó kis jeges autózás lehetősége azonban sokat változtatott a hozzáállásomon, életemben először mehetek versenyautóval tükörjégen szöges gumival.
Tavaly szinte minden eseményen ott voltunk, amit a Mazda a világ legsikeresebb roadsterének, az MX-5-ösnek a huszadik születésnapja alkalmából rendezett. A magyar csapattal harmadikok lettünk a Mazda MX-5 Open Race nevű versenyen. Ezután Gulyás Peti ott volt az MX-5-ös Guinness-rekord döntésén, valamint az Euroringen kipróbálhatta az általam már korábban vezetett versenyautót is. Az egész megkoronázásaként még az eddigi összes modellt összehasonlította, de a záróakkord mégis rám maradt: az egész évfordulót lezáró Ice Race-versenyen újra bizalmat szavazott nekem a Mazda.
Fájós torokkal ilyen hidegben normális ember otthon marad és kúrálja magát. Én mégis útra keltem a mínusz 15-20 fokok világába, elég volt annyi, hogy szöges gumival versenyezhetek egy hátsókerék-hajtású autóval.
Már az utazás sem volt álomszerű, hajnal félhármas kelés után irány Pest, majd autóval a bécsi reptér felé vettük az irányt, onnan repülővel stockholmi átszállással végül Östersundban kötöttünk ki, majd onnan még egy óra buszozással meg is érkeztünk Arébe.
Utunk első fele átlagos volt, de az már figyelemreméltó, hogy Svédországon belül is repültünk egy órát északra. Nagyjából Grönlanddal lehetünk egyvonalban, a hőmérsékletből így érzem. Amikor megérkeztünk az östersundi reptérre, más világ fogadott. Itt nem pörögnek az események, a reptéri váró világát is csak a mazdás csoport kavarta fel körülbelül öt percre.
A parkolóban rá kellett jönnöm, hogy megérkeztünk a kiegészítő fényszórók világába: itt mindenre tesznek még két-három plusz refit, hogy jobban lássanak. Minden autón csak téli gumi van, és nem zavarja őket a hó. Ott ahol egy pesti taxis hússzal poroszkálna, az itteni menő csávó körülbelül hatvannal vágódott be a parkolóba. A buszosunk olyan lazán tépett a jégbordás főúton kilencvennel, mintha csontszáraz szakaszon lennénk.
Az út mellett megjelentek új közlekedési táblák: a motoros szán mellett a rénszarvasokra és a kutyás szánok átkelésére is plusz tábla figyelmeztet.
Az első nap nagyjából nem történik semmi, megkapjuk a ruháinkat, aztán fejben készülhetünk a várhatóan nagy hidegre. A pályarajzot csak egy kis grafikán láttam, de már az alapján riasztó: összevissza kacskaringózik a pályacsík, a 4,5 km alatt körülbelül negyven kisebb-nagyobb ív van. Persze az életben ezek gyakran egybefolynak, remélhetőleg sok kis kombinációt ki lehet egyenesíteni.
A jellegzetes svéd helyszínen arra nem volt lehetőség, hogy Magyarország ismét önálló autót indítson, így a totalcaros Vályi Pista mellett két török és két szlovén kollégával ülünk egy autóban. Elvárások nincsenek, nem is lehetnek, de azért Pistával biztosan próbáljuk majd nyomni.
Vida János
Genfben debütál az új De Tomaso modell
Utolsó kommentek