babetta

Egy munkás hét órát dolgozik, és 35-50 dollárt keres egy hónap alatt. 45-70 éves gépekkel termelnek, de általában nagyobb igény van a teljesen kézzel szövött selyemáru iránt. Ezt régi fagépekkel végzik, teljesen kézi, lábi erővel.

Hihetetlen, mit teljesítenek ezek a hölgyek. A férfiak inkább a selyem színezésével foglalkoznak. Teljesen természetes anyagokkal színeznek, a kémia hála isten itt még nem ura a helyzetnek.

Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!

A baleset-megelőzés nem felelne meg egyetlen európai sztenderdnek sem. Sem a zaj, sem az életveszélyes, "bármit bekap a gép" nem EU-konform.

Nagyon nehéz fizikai munka ez! Kevés pénzért rengeteget dolgoznak az emberek, és mégis örülnek, hogy van munkahelyük. Egy selyemsál húsz dollárba kerül - ők egy nap alatt a kézi szövéssel három métert gyártanak - ha kevert az anyag (selyem-pamut), akkor hét métert.

Találkoztunk egy kirgiz menekülttel is, aki elég ijesztő dolgokat mesélt, és megkért, hogy semmiféleképpen ne menjünk Kirgíziába. Ezeket a történteket most csak leírjuk, egy hét múlva kiderül, hogy mi lesz a folytatás.

Mi holnap átkelünk a tadzsik határon és elkezdjük a hegyi menetet!

Üzbegisztán az elejétől a végéig csak kedves és segítőkész emberekkel találkoztunk - de azért az AP-tudósítók tudták, miért suttogtak az üzbég rendszerről - tudni kell, hogy ez itt még mindig egyfajta diktatúra. Mindenkinek jut egy picit mindenből, de senkinek, illetve csak egy nagyon vékony rétegnek sok. Ezért nem is engednek be férfimenekülteket Kirgíziából. Igaz, hogy szegényebbek az emberek, de senki sem kontrolálja őket. Azt valószínű nem fogjuk kideríteni, ki lőtt először, de tény, hogy a klánok nem tudnak megegyezni egymással - és ez a fő probléma.

"Ivóvíz" a szállodában
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Útközben csináltunk egy kitérőt, kerestünk egy várat, de sajnos még a helybéliek sem tudták megmondani, hol találjuk Teshin Tepa várát Zarbdarnál - száz kilométer illetve 2,5 óra kerülővel megérkeztünk Taskentbe.

Kóstoltunk "natyurál" mézet és szárított sajtgolyócskákat. A szamarak ma is dolgoztak - hihetetlen, mit nem bírnak.

Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!

Felvettem nektek egy rendőrt. Aranyos nem? A betonban él, és csak egy pózt ismert. Mint az öreg Darth Vader - szerintetek ez kit és hogy akar figyelmeztetni vagy megállítani?

Majd megjelentek végre az első hegyek a távolban, és megérkeztünk Taskentbe. Mintha a Lonely Planetben az olvastam volna, hogy Buharában 400 ezren és Taskentben kétmillióan élnek. A helyi olasz vendéglős szerint viszont Taskent négymilliós város...

Az biztos, hogy hatalmas, tiszta és szép város. Széles utcák, rengeteg a zöld, hatalmasak a parkok. Autós sztori: nézzétek meg ezt a X5-ös BMW-nek látszó, valószínű kínai csodát. (Ez egy Shuanghuan Ceo, Magyarországon is kapható. - a szerk.)

És szerintetek hol néztük ma a Szerbia-Ghána meccset (hajrá Ghána!) és a Forma-1-et? Az egyetlen igazi olasznál, Lucánál - aki 9 éve Rómából érkezett és itt ragadt. Azóta a Café Miglioréban szakács, és külön nekünk főzött este. Most már tudom, miért itt főz - gyerekek, ha ilyet Olaszországban tálalna, elsüllyesztenék egy hordó betonba. Viszont tündéri ember.

De aztán gyorsan elment a jókedv és hangulat, amikor a hírekben láttuk a kialakult kirgiz helyzetet. Csak reménykedni tudunk, hogy egy hét alatt megoldják a főmuftik, és befejezik a háborúskodást.

Mindenesetre, mi a polgárháború ellenére is megpróbáljuk a tervezett utat teljesíteni, hisz pont a Pamír az egyik fő cél. Reméljük, nem esik bajunk, ha egyáltalán beengednek illetve kiengednek majd. Nem tudom, ti mit tudtok az eseményekről, de itt a hírekben közel 700 halottról és több ezer menekültről beszélnek. Kirgiz bandák garázdálkodnak... Szóval a kilátás nem túl jó, de elvileg mi egy hét múlva leszünk, lennénk a régióban, Oshban.

Van még az az apró kis bibi, hogy a tadzsik vízumunk csak 17-étől érvényes, de nem akarunk addig itt dekkolni, hanem végre hegyekre, a gyönyörű természetbe vágyunk!

Az emberek Taskenben is jó fejek, itt már nagyon lazák - teljesen európai város, és nagyon szeretjük őket. Holnap Fergana, aztán megpróbáljuk 15-én a határátkelést - remélem, nem veszik észre, hogy a 17-est egy rossz 14-esre átírom.

Ember tervez, majd teljesen másként alakul minden! A fentit tegnap este (június 13-án, a 13. napon - a szerk.) írtam, mielőtt a már két napja lappangó vírus totálisan levett a lábamról.  Egész éjjel és nappal fostam, mint egy víziló, hánytam meg fáztam. Remélem, minél hamarabb hatnak a gyógyszerek, és lemegy a lázam - na meg azt, hogy Edit nem kapja el tőlem. Ő ma várost nézett meg próbált engem helyre hozni. Emilio, köszi a gyógyszereket!

Szóval, holnap tényleg megpróbálunk elindulni Fergana felé.

Nyugodt, békés utunk volt. Néhány érdekesség:

Nem igazán ismerik errefelé az euró-raklapot. Kézzel raknak meg egy billencs Kamazt téglával - egyenként, majd azt egyenként is szedik le. Azért lehet, mert egy teherautót sem láttam daruval.

Idősebb helyiekkel beszélgetve többször előkerül, hogy szeretik a magyarokat, a fociról és az Ikarusról vagyunk általában ismertek. De ma pl. jött hozzánk egy férfi, aki Székesfehérvárt emlegette. Valószínű katona lehetett a múltban. Kíváncsiak lennénk, hogy a mostani fiatalok mihez kötik Magyarországot, mert ugye a fociban már régen nem remekelünk, és az Ikarus gyár is bezárt.

Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!

Az egész országban úton-útfélen mobiltelefonkártya-boltok sorakoznak, de olyan szinten, hogy a városokban kb. 200-300 méterenként.

Havoi nagyon kulturált mezőgazdasági város, ahol az ipar rohamosan fejlődik, rendezett a főutca, a kapukon benézve zöld belső udvarokat látni. A főút mellett mindkét oldalon járda és zöld, virágos előkertek. Szemét sehol. Erőmű, finomító és gázfejlesztés, na meg egy vadonatúj reptér ennek a csodának a magyarázata. It's a booming city.

Útközben találkoztunk olasz motorosokkal, beszélgettünk, ki, merre járt, majd csatlakozott hozzánk a helyi erő is, szamárfogattal.

Csodálkozunk azon, hogy ezek a pici szamarak mit ki nem bírnak. Húzzák a kordét emberekkel, néha ezzel szállítják még a marhákat vagy kecskéket is. Amikor nem dolgoznak, állnak a földek mellett, kikötve a tűző napon. A falusi életben a szamárfogat a mai napig nélkülözhetetlen. Egyébként motorkerékpárból ma láttuk az első MZ-ket, a többi valószínűleg mind Ural volt.

Szamarkand gyönyörűen fejlődő, hatalmas város. A centrum felé vezető főbb utcákon mindenhol építkezések: lerombolják a régi házakat, vagy felújítják, és a nyugati, modern városok mintájára alakítják ki az utcák arculatát, tele üzletekkel, éttermekkel. Itt láttuk az első Merciket is - eddig csak orosz vagy üzbég-koreai autók voltak.

Körbejártuk a várost, és megnéztük az óváros gyönyörű épületeit, részeit. Amint viszont az óvárosból egy mellékutcába kanyarodtunk, rögtön megmutatta magát Szamarkand másik oldala. Szűk utcák, egymásra épült házak, sehol egy tábla vagy jelzés. A legtöbb utca aszfalt nélküli zsákutca. Itt is óriási a kontraszt.

Találtunk egy B&B-t, ahol ma este olasz, belga, koreai, indiai, japán, német világutazókkal töltjük az estét.

A gyerekek előre köszönnek a turistáknak, kérdezgetik angolul a nevüket, és nevetgélnek, miután megpróbálják kiejteni a számukra ismeretlen hangzású neveket. Szívesen veszik, ha fotózzák őket.

Ez is egy modern város, mely próbálja megőrizni a tradíciókat, de a fiatalok itt is egyre többen az MTV és a Viva tanításából merítenek. Sok modern, csinos, szép lány van errefelé. Az éttermekben a nők is simán kikérik maguknak az üveg sört, és konyakkal fejezik be az étkezést.

Igazi kereskedőváros Buhara is, de itt már azt éreztük, sokkal rámenősebbek, ami néha már zavaró. Ezt nem tapasztaltuk Khivában, amelyről azt gondoljuk, valóban egy ékszerdoboz, és sokkal jobban vigyáznak rá.

A képeken látjátok, mi mindent adnak el a turistáknak (főleg német, svájci, francia és olasz csoportok jönnek). Megtudtuk, hogy tolmácsnak lenni itt most nagyon jó. Angol, német és francia nyelven vezetnek, de hiány van az olasz és spanyol fordítókból. Utóbbi nyelvet nem tanították eddig Buharában.

A múzeum itt mást jelent, mint amit mi megszoktunk. Itt árusokkal vannak tele a múzeum épületei, de akár a teremőrök is árulják saját portékájukat: hímzéseket, réztányérokat stb. Ezt Khivában nem tapasztaltuk, ott a múzeumnak van beltartalma is.

A taxis egy fiatal srác volt, akit megkértük, hogy egy turistamentes helyre vigyen el ebéd-vacsorázni - nem csalódtunk. Nagyon finomat ettünk, és itt is mindenki nagyon kedves volt velünk.

A munkanélküliség sajnos itt is nagy, ezért sokan külföldön, legtöbben Oroszországban dolgoznak. Putyin politikája - aki öt évet dolgozott Oroszországban, megkapja az orosz állampolgárságot - bevált, ez viszont azt jelenti, hogy sokan nem jönnek vissza. Az állam által deklarált minimálbér negyven dollár havonta, a maximum ennek a tízszerese.

Ma megtudtuk, hogy a Daewoo/Chevrolet autókat (Dama, Tico, Matiz, Nexia, Lacetti) Tashkentben gyártják - nem volt nehéz rájönni, mert ezekből áll az újautó-állomány. Az elnyűhetetlen Moszkvics és a Ladák kihalóban vannak. Nem úgy a régi ZIL, Kamaz, MAZ kamionok - ennyi az autórovatba. :) Érdekesség: oroszul a bárány "bárányica" - üzbégül viszont "bárány!"

Nagyon sok emberrel beszélgettünk ma is, volt köztük kereskedő, rézműves, taxis, tanár, tolmács, étteremtulajdonos, szállodai menedzser, nyugdíjasok - mindenki kedves volt, és tényleg örülnek a turistáknak.