A hetvenes évek végén a Renault a Forma-1 történetében először turbómotoros autóval állt rajthoz, majd amikor a sorozatos nehézségek után végre győzelmet aratott, valóságos turbóláz vette kezdetét. A motor mesterséges lélegeztetése a nyolcvanas évekre nem csupán a versenypályán, az utcai autókban is sláger lett. Ebben az időszakban számtalan klasszikus született. Turbómotorokról szóló cikkünkben megemlékeztünk a középmotoros Renault 5-ösről, de nem feledkeztünk meg az 1980-ban bemutatott Fuegóról sem.

A Ford Capri és az Opel Manta ellenfelének szánt kupét a Citroën SM, GS és CX tervezője, Robert Opron vetette papírra. Bár a Fuego fejlesztése a hetvenes évek végén kezdődött, szögletes, mégis könnyed külsején már az összes jellegzetes nyolcvanas évekbeli stíluselem megtalálható. A modern formaterv meghatározó része az övvonalon végigfutó, rácsos, fekete csík. Az elegánsabb, 15-ös és 17-es kupét leváltó, kifejezetten sportos Fuego fekete műanyag lökhárítói beleolvadnak a karosszéria vonalába, kilincseit az ajtók mögé rejtették.

Ez volt az első szériában gyártott, négyszemélyes sportkocsi, melynek légellenállását szélcsatornában csiszolgatták. Műszaki alapjai a Renault 18-tól származtak, de a Fuego vadonatúj futóművet és saját műszerfalat kapott, ezek azonban a modellfrissítés során a limuzinba is átkerültek. Elektromos ablakemelői mellé elsőként kapott távirányítós központi zárat és kormányról vezérelhető rádiót, kétliteres turbódízel motoros változata 180 kilométer/órás végsebességével 1982-ben elnyerte a világ leggyorsabb dízelautója címet.

Az első két évben csak úgy kapkodták a szalonokból, német riválisait is megelőzte, majd fokozatosan csökkent iránta az érdeklődés, végül 1985-ben befejeződött a franciaországi gyártás. Spanyolországban még egy évig, Argentínában pedig 1992-ig készült, mielőtt utód nélkül megszűnt. A megbízhatósági és tartóssági gondokkal küszködő kupé legérdekesebb, és egyben legjobban hirdethető kivitele az 1983-as modellfrissítéssel érkező, kizárólag ötfokozatú kézi váltóval kapható 1,6 literes 132 lóerős Turbo volt.

A Fuego még ahhoz a generációhoz tartozik, amelyiket megpróbálták Amerikában is értékesíteni. A szaksajtó szerette, az óriási piacon viszonylag sok talált belőle gazdára, a vevők többségét azonban hiába vonzotta az európai származás, nem értették a francia stílust, a legtöbben furcsának, különcnek tartották, pedig az amerikai ízlés és szabályok szerint átalakították mielőtt az American Motors Corporation forgalmazni kezdte: hatalmas lökhárítókat, mélyen ülő fényszórót és oldalsó helyzetjelzőket kapott, reklámjai pedig a Forma-1-es párhuzamra épültek.

„A Fuego meghívja Önt a turbó zónába” hangzik a reklámszöveg, feltűnik a turbómotoros versenyautó, nagyot lendül a turbónyomás mérő. Érdemes megfigyelni, ahogy a sofőr egész testéből ránt egyet a furcsa helyen fogott kormányon, majd látványosan felkapcsol és kék fénycsíkot maga mögött húzva száguld előre.

A nyolcvanas évek hangulatát, hamisítatlan zenei és kép világát tükröző második reklámfilm egy eredeti versenyrészlettel kezdődik, a Fuegót pedig egy bokszot imitáló díszletben, egy repülőtéren majd az esti utcán látjuk viszont. Akkoriban még fontos volt a műszaki tartalom, nem is hagyták ki, hogy a rövid reklámban minden paraméterét felsorolják.

A különleges francia autó a Knight Rider egyik 1983-as részében is feltűnik, melyben KITT-et ellopják, és Bonnie segítségével fel akarják használni egy rabláshoz. Michael szuperautója nélkül bolyong a sivatagban, de szerencséjére összefut egy ismerős lánnyal. Nem csupán David Hasselhoff utánozhatatlan mozgásából és megható rábeszélőképességéből kaphatunk ízelítőt, de az is tanulságos, ahogy meggyűlik a baja a rejtett kilinccsel, partnernőjének pedig a kézi váltóval és a kuplunggal.