babetta

Lemossuk, bekoszolódik. Megint lemossuk, megint bekoszolódik. És ez így megy a végtelenségig. Hiába költjük a pénzt az autómosóban, hiába slagozzuk hétvégén kocsinkat, elég egy kis por, egy pocsolya, ne adj isten eső, és oda az egész.

Mindenképpen jó hír tehát - egy viszonylag szűk, autómosásból élő réteg érdekeit leszámítva -, hogy már túljutott a laboratóriumi fázison az öntisztuló autó prototípusa, és megkezdődtek a közúti tesztek.

Epekedve várjuk a sorozatgyártást.

Nem ismerem az öcsödi lakosok autótuningolási szokásait - elképzelhető, hogy ablakfóliával és futómű-ültetéssel már nem lehet kitűnni. Megoldás persze van: ha mindenki ültet, akkor emelni kell.

Ezt tette az az ismeretlen járműkonstruktőr is, aki nem adta meg magát a peresgumi-divatnak: egy láthatóan elpusztíthatatlan, traktorkerekű alvázra helyezte Santanáját. A Passat négyajtós változata a maga korában elegáns autónak számított - tudta ezt a mérnöki pontossággal dolgozó Alkotó is. A presztízst itt azonban nem hajszálvékony, fautánzatú díszelem fokozza, hanem méretes gerenda, a karosszéria és az alváz között.

Hát, erre tegyen bilincset a közterület-felügyelő.

Első versenyzőnk egy Tomos kismotor nyergében gondolta úgy, hogy megmutatja a világnak egykerekezési tudományát, ám sajnos - a bíztató rajt után - a bokrok között fejeződik be a produkció. Ne kerülje el a figyelmünket, hogy a baj akkor kezdődik, amikor ifjú kaszkadőrünk - nyilvánvalóan a sikertől megrészegülve - kiint a kamerának.

Második videónk főszereplője szintén egy Tomos robogóval tesz kísérletet az egykerekezésre. A gondok itt is akkor kezdődnek, amikor egy trükköt vetne be ifjú barátunk. Ennél a videónál külön értékelni kell azt a rendezői húzást, hogy egy másik mozgó járműből kísérik a bátor egykerekezőt.

És végül álljon itt egy pozitív példa is, természetesen egy szép piros Babettával. Íme, így kell hibátlanul egykerekezni: tökéletes az első kerék felemelése és a gázkezelés, amellyel holtponton tartja a motort a fiatalember.

Ha gépkocsin kell hirdetni valamit, a legkézenfekvőbb megoldás a cég nevét, logóját, esetleg szlogenjét felragasztani. Ha ez nem elég feltűnő, be lehet festeni a járművet: a távfelügyelettel foglalkozó vállalkozás rendőrségi fényezést imitáló autóival szinte mindenki találkozott már. Vannak vállalatok - üdítőgyártó, pénzügyi közvetítő -, amelyek a rendszámra esküsznek, továbbá láthatunk az utakon olyan kocsikat is, amelyeket reklámcélból átalakítottak: gondoljunk csak a kétülésessé épített, energiaitalos dobozt cipelő Minikre.

Ezek mellett gyermeteg próbálkozásnak tűnik betűmatricákkal teleaggatni az autót, pedig - mint az ábra is mutatja - ebből is ki lehet hozni profi reklámot. A készítőknek nyilvánvalóan nem feleltek meg a boltokban kapható matricák, ezért inkább maguk vágták ki őket, ami jól látszik a betűk eltérő formáján. Embereink még a fűtőszál-sorvezetős hátsó szélvédőn is ellenálltak a csábításnak, hogy egy vonalban legyenek a betűk. Tekintsünk el az egybe- és különírás szabályaitól, és nézzük csak azt, hogy a masszázs szót háromféleképpen sikerült leírni (plusz az url). A "jelentkezeni" kifejezés sem semmi, igaz a felesleges utolsó betűt már jótékonyan felgyűrte az ablaktörlő. A weblap címében lévő két S viszont más miatt gyűrött: valahogy ott termett az a fránya Peugeot-oroszlán.

A derék masszőrök bizonyára Klapka György nyomdokaiba akarnak lépni (hacsak nem maga Klapka áll a hirdetés mögött). Amikor valaki a kultikussá vált Vámház körutas reklámot firtatta, a vállalkozó azt mondta: "Azt hiszi, nem lett volna pénzem, hogy csináltassak egy normális feliratot? Csak azt másnapra elfelejtették volna!"

A mostanihoz hasonló csapadékos-árvizes időszakban előfordulhat, hogy le kell zárni egy vízátfolyásos vagy vízzel borított útszakaszt - ezt általában meg is teszik az illetékesek. Aki ennek ellenére behajt, ne lepődjön meg, ha a tévéhíradóban látja magát kutyaúszás közben.

De mit lehet tenni az ellen, hogy megnyíljon autónk alatt a föld? A módszert nem ismerjük, csak a következményeket.