babetta

Háromhónapos dániai ösztöndíjam során egyedül akkor gondoltam, hogy talán ez még itt is sok, amikor egy unatkozó hallgató, Anders több mint tizenöt teljes, bontatlan blokk Post-Ittel a parkoló felé vette az irányt.

Találomra az egyik tanár kocsijánál megállt, majd módszeresen "bepost-itozta" az egészet. Eleinte inkább csak a pénzszórást és a környezetszennyezést láttam az akcióban, de meg kell vallani, a végeredmény kifejezetten esztétikus lett. Az akciója végén még dicséretet is kapott, mert a mit sem sejtő tanár fuldokló nevetésben tört ki kocsija láttán.

Még több fotó a Post-It hadműveletről a galériában. Kattintson a képre!

Ahogy korábbi tesztünkből is kitűnik, az Intruder családról elmondható, hogy a rossz minőségi úton nem kényezteti el utasait. Nem is merek belegondolni, milyen lehet a fotókon látható hátsó gumival a budapesti forgatag. Minden negatívum ellenére jól látható az alábbi fotóriportból az a szeretet és sok pénz, amivel ezeket a motorokat átalakították. Kinek a pap, kinek a papné.

Intruderek hosszú sora a képgalériában. Kattintson a képre!

Talán Mercedes-bontója is van, ezért van a teljesen új orron az épp most leváltott CLK-generáció fényszórója, a Darth Vader stílusú hűtőmaszk ötletét pedig a német ASMA tuningcégtől lopták el.

De a legfurább mégiscsak a szögletes középső résszel cseppet sem harmonizáló far, amelyen az aktuális SLK hátsó lámpái láthatóak.

Ha ez még nem lenne elég az ízlésrendőrség kihívásához, akkor vessünk egy pillantást a kétszer három kipufogóvégre, a motorháztetőbe és az első sárvédőkbe vájt kopoltyú alakú hűtőnyílásokra, a rengeteg álkróm díszítésre, a Brabus-felni krómozott másolatára vagy a prémium autóhoz kevéssé illő, versenyautós stílusú tanknyílásra.

Sikerült hozzájutnom egy 72-es nagykerekű Babettához. Tíz évet állt egy padláson, utána kb. 2-3 évet a szabad ég alatt. A motorja nem forgott, vastagon belepte a kosz, elég siralmasan nézett ki. Eddig nem nagyon voltam Babetta-rajongó, de ez a típus megtetszett. A motort hazavittem, és nekiláttam életre kelteni.

Kivettem a motort és szétszedtem. A dugattyú úgy bele volt gyógyulva a hengerbe, hogy a hajtókar inkább eltört mint hogy megmozduljon. Miután kiszedtük a dugattyút, kezdődhetett az alkatrészszerzés és -felújítás. Hajtókarcsere, főtengely-centrírozás, csapágyak és szimeringek cseréje, tűszelep- és úszócsere, gyertya és gyújtásalaplap. Közben a vázat, tankot, kerekeket, kipufogót szétszedtem, és megtisztogatva összeraktam. A motor is kész lett, beszereltem, de az első napokban nem akart összeállni.

Nehezen indult, nem akart pörögni, fulladozott, bizonytalan volt az alapjárat. Nem adtam fel, és szépen lassan addig-addig állítgattam, hogy most már jó lett. Könnyen indul, meglepően jól megy (hidegen 39-40, melegen 45 km/óra körül).

A festése gyári, de már itt-ott elég viseltes, a képeken is látszik. Talán télen lesz idő lefesteni. A környéken nem láttam másik nagykerekű Babettát, és már majdnem örültem neki, hogy csak nekem lesz errefelé, mire a munkatársam megszerzett egyet, ami szintén sokat állt, de az pöccre indult, és azóta is megy.

Van, amikor mind a ketten azzal megyünk dolgozni, és amikor a két motort egymás mellé tesszük, jó rájuk nézni.

Más magyarázata nem lehet annak, amiért a villamospályára hajtva kerülte ki a Margit körúton az ismert bevásárlóközpont felé kígyózó dugót a kánikulában. Persze így is lehet nyerni pár percet, meg pár gyűlölő tekintetet. Hol van ilyenkor egy rendőr? - kérdezhetik sokan, hiába.

Másrészt a kopottas 318tds jó példa arra is, hogy egy alapvetően szép formájú sportszedánt hogyan lehet elrontani a lehető legolcsóbb alufelnikkel és egy ronda vonóhoroggal. Szerencsére a tuningszlengben "Lexus-lámpaként" ismert hátsó lámpa és a sufnioptika lemaradt róla - lehet, hogy pont azért igyekezett a tuning-shopba.