babetta

A télvíz idején is meglehetősen bőséges kínálatból az alábbi motorok keltették fel az érdeklődésünket:

Bár nem egy mai darab a képen is látható 1979-es Babetta, és nem is Budapest környékén kínálták eladásra (ami ugyancsak vásárlási szempont volt), mégis felhívtuk a hirdetőt, mert nem tudtunk ellenállni a "keveset használt, felújított és eredeti állapot" hívószavaknak, na meg persze a 21 ezer forintos árnak. Sajnos mire észbe kaptunk, már lecsapták a kezünkről, exgazdája nem kis büszkeséggel a hangjában mesélte, hogy aznap mi már legalább a sokadik érdeklődő voltunk, és ezen a sikeren felbuzdulva még egy roncs Babettát tervez felújítani és csatasorba állítani. Legyen így, de mi ezt nem várhatjuk meg.

Igényesen felújított, olcsó, gyári állapot: el is happolták az orrunk elől

Szintén nem fiatal az alábbi, 1982-es kismotor, ráadásul a gyári állapottól is igencsak messze van, mégis csábítónak tűnt az 55 km/órás végsebesség (Babetta-szinten ez maga a TGV), a beígért felújítás és persze az alkatrésznek adott második Babetta is - mindezt jelképes 20 ezer forintért, amit ráadásul irányárnak adtak meg. A telefonbeszélgetés során már kissé lehangoló híreket közölt az ifjú eladó, aki finoman megkérdezte, messzire akarjuk-e vinni a motort, mert az nem megy többet 2-3 km-nél egyhuzamban, de állítólag könnyen javítható. Fájó szívvel búcsúztunk el, pedig de jó lett volna 55-tel repeszteni.

Állítólag 55 km/órás sebességre is képes, ha éppen működik

Ezek után már némi gyanakvással hívtuk fel az alábbi (meglehetősen öreg, de állítólag tökéletesre restaurált) motor gazdáját, aki elmondása szerint csak "kocsmába és közértbe járásra" használta a kívánatos bordó színre mázolt masinát. További előny, hogy szerkesztőségünkhöz meglehetősen közel árulták, így rövid egyeztetés és ennek eredményeként felkerült az első motor a "megnézendő" listánkra.

A tulaj szerint csak kocsmába és közértbe járt vele

Természetesen a kínálat másik végéből is mazsoláztunk. A fenti Babettákhoz képest valóságos csikónak számít az 1995-ös motor. Ez már a kereklámpás 210-es modell, fantasztikus narancssárga kosárral a csomagtartóján, maga a megtestesült álom, ráadásul csábító közelségben, Budaörsön. Telefon, bömbölő tévét túlkiabáló bácsi, hely- és időpont-egyeztetés: két motorra duzzadt a "megnézendő" listánk.

Szemtelenül fiatal motor, ennek megfelelő árral

Természetesen nem csak a netről mazsoláztunk, hanem az ismeretségi kört is riadóztattuk Babettáért, és csodák-csodája, kerültek elő motorok. Ezekből az egyik "garázsban felejtett" szintén izgalmasnak találtuk, így az egyre jobban körvonalazodó vásárlási körút immár három motorosra duzzadt. Remegve vártuk a napot.

Az egyik autós-motoros hirdetési portálon bukkantunk a fenti képen látható gyöngyszemre, amely nem más, mint egy elektromos Babetta. Az eladó leírása szerint akár 40 km/órával is repeszthet az óceánkék (metál!!!) színű motor, amelynek hatótávolsága mintegy 50 kilométer, így akár napi ingázásra is befogható. Őszintén irigyeljük azt, aki ilyet tud építeni és a leendő tulajt is. Kaland, sebesség, Babetta - füst és olajmentesen.

Bekössé! - kezdődött a csajos hétvége. Ketten vezetünk felváltva, a harmadik szórakoztat hátulról, nincs jogsija, de jobb is ez így. Pénteken délután indulunk Siófokra a gyönyörű Volvóval (240 DL, okos, szép, mindent tud), amiben a kilométerszámláló helyett beépített mérfőldszámláló nem működik ugyan - pedig direkt nekünk készítettek mérföldes itinert -, a kesztyűtartóban kihajtható tükör figyel gyárilag. Szerelem első látásra, na.

A Volvót könnyű vezetni. Ezt biztosan mindenki tudja, most már én is. Semmi lefulladás, azonnal és finom brummogással jelzi, ha nem tetszik neki a sebesség, ami persze elvárható, mert a fordulatszámmérőt nem tartották fontosnak elhelyezni a műszerfalon. Az egyetlen nehézséget az okozta, meg kellett szoknom, hogy az ötödik sebesség a sebességváltó tetején hanyagul elhelyezett gomb és a kuplung szimultán megnyomásával történik négyesben, valamint az, hogy ne a mérföldet nézzem kilométernek. De ment ez is.

Siófokon a kempingben a szervezőkön kívül csak néhány csapat sorakozott fel péntek estére, de így legalább akadt alkohol éppen elég, a készületleneket - a három nő - is ellátták kedvesen. Reggel, a kötelező Balaton-parti kolbász elfogyasztása után bekéredzkedtünk egy szimpatikus Fiestás pár mögé, a mérföldszámláló halálára hivatkozva. Akadtak ugyan alternatív ötletek - nézzük a villanyoszlopokat, azok pont ötven méterre állnak egymástól, vagy érzésre meg lehet oldani -, de miután este négyszer tévedtünk el a boltot keresve, maradtunk a biztosabbnak tűnő követés mellett.

A youngtimerek húszas éveikben is fiatalos, kis szériában, különleges körülmények között gyártott, vagy más okból kultikussá vált gépjárművek. Közülük 25 kocsival indult a hétvégi verseny, mindegyik autó csont nélkül vette a távot, a résztvevők pedig egymást segítették a megállókban váró feladatoknál. Utóbbiakból műszaki jellegű megnyugtatóan kevés, szám szerint egy volt, izzócsere a parkolóban álló Alfa Romeón. Némi leséssel ezt is abszolváltuk. Idén a Somogyi-dombság lankái képesztettek el, visongva örültünk majdnem minden fűszálnak, a napsütésnek, és persze a Volvónak.

Mivel gasztroblogger is ült a kocsiban - na jó, övé volt a jármű - az utolsó feladat (hány pillére van a Völgyhídnak?) előtt csikorgó gumikkal kanyarodtunk be egy méhészetbe, ahol a nőgyűlölő, de viszonylag szolgálatkész méhészt spontán meginterjúvoltuk és vettünk mézet, sokat. Mire végeztünk, számtalan nem fogadott hívás várt a szervezőktől, akik teljesen jogosan megrémültek, hogy éppen a három nő tűnt el útközben, a Fiestások tanácstalanul vonogatták a vállukat, az utolsó előtti feladatnál még megvoltunk. Alig pirulva vázoltuk a helyzetet és némileg zavartan értesítettük a szervezőket, hogy a verseny második napján már hekket tervezünk fogyasztani egy bódéban, a tesztvezetés lehetőségét átadjuk bárkinek.

Az esti retro partin természetesen még részt vettünk - az Alfás kérdőívnél oda nem illő megjegyzésekkel hátráltattuk a csapattársakat -, másnap pedig elegánsan integettünk az újabb feladatokra induló autósoknak, most már ismerősként üdvözölve nagyrészüket.

Márkafüggetlen youngtimer klub nincs Magyarországon. A versennyel egybekötött találkozó volt ez a túra is. A szervezők szerelemből állítják össze az útvonalat és a feladatokat, egyre profibban és elképesztően kedvesen. A veterántalálkozók tarifáihoz képest jelképes összegért vidultuk végig a versenyt, amin bárki indulhat, természetesen egy youngtimerrel. A vegyes társaságot az autóimádat köti össze, ami a verseny végére hajlamos átragadni a tökéletesen amatőr dugókon edzett autósra is. Jövőre is mennénk, kéne olcsón saját youngtimer.