babetta

A Cruze-ról már rengetegszer írtunk, azonban a pofás miniautónak még a közelében sem voltunk soha, pedig már márciusban, Genfben bemutatták. Ha a régi Sparkhoz hasonlítom, hatalmas a fejlődés: az új generációnak már tényleg autóformája van, szépek a lámpák, emelkedik az övvonal, rejtett a hátsó kilincs, domborítottak a sárvédők, 15 colosak a könnyűfém felnik, talán csak a hátsó lámpa csicsás kissé. Megjelenik az ESP az extralistán, ami mindenképpen dicséretes, emellett jó EuroNCAP törésteszt-eredményt is ígérnek.

A forgó állványra tett autóba csak a sajtóigazolvány felmutatásával engedtek beleülni, úgy őrizték, mint a sok száz lóerős sportkocsikat. Pedig ehhez csak egy egy- és egy 1,2 literes benzinmotor lesz elérhető, 66 és 78 lóerővel. Kifejezetten ötletdús a műszerfal, csak a sebességmérő analóg, a fordulatszámmérőt és a többi műszert egy kvarcjátékra emlékeztető panelra tették, és még az anyagok is rendben vannak.

Rengeteg a tárolórekesz, a kidolgozási minőség is hozza az elvárható szintet, az első ülés kényelmesnek mondhatóak. Mini-mércével kifejezetten tágas a 3,64 méter hosszú Spark, a fejtér bőven elegendő, magam mögé beülve (179 centiméter magas vagyok) még a lábam is elfért, és a 170 literes csomagtartó is elfogadható. Ha kétmillió környékén lesz az alapár, nagy siker lesz nálunk. Jövőre minden kiderül.

A két Daimler-márka felpiszkált modelljeit derékmagas üvegkorláttal zárták el a látogatók elől a Brabusnál, csak a VIP-kártyás leendő vásárlók és a harmadik napra megfogyatkozott újságírók vizsgálgathatták a kocsikat. A stand közepén felépített dizájnos kávézóban ott jártunkkor éppen folyt a pezsgő, talán eladtak valamit.

Meglepő, de átalakított 30-32 ezer eurós Smartból állt a legtöbb a standon, összesen hét. Szó sincs gazdasági válságról, hasonlókról, mellettük ugyanis két brutális Mercedes-kisbuszt kínáltak azoknak a cégeknek, amelyek 250-nel akarnak utaztatni egyszerre hét menedzsert. A legnagyobb kerékméretet (22 col) is itt láttuk, egy G-Mercin. 6,3-as, V12-es motorjának tetején egy rézlapon ott virított annak a szerelőnek az aláírása, aki kézzel összeszerelte az erőforrást.

Láttunk Bugatti Veyront is, mégpedig az eredetitől jóval drágábbat. Az ára nem publikus, mégis megkockáztatható a kijelentés az alapján, hogy az eredeti karosszériáját, műszerfalborítását, diffúzorait és ki tudja még mit, kevlárra cserélt a svájci Mansory tuningcég. A felnik, kilincsek, tükrök és a tanksapka aranyozottak voltak.

Még több fotó a Mansory méregdrága újdonságairól. Kattintson a képre! 

A jó ízlés határán táncol a cég Stallone nevű fekete-fehér-piros modellje is, amelynek alapja a Ferrari 599 GTB Fiorano. A motortér fehér fedelének közepén széles fekete kevlárcsík húzódik, az utastérben piros, és fehér bőr borít mindent. Ami egyértelműen kiverte a biztosítékot, az a Bentley Continental GT rózsaszín-lila modellje. Ezúttal nem egyedi példányról van szó, a Mansory munkatársa által adott vaskos prospektusokban a Bentley-szériájuk nyitó darabjaként hirdetik.

Talán szégyellik a terméket, vagy elegük volt a kínos kérdések megválaszolásából. Azért valami kínai nagyfőnök a sajtónapokon még itt lehetett, amit a is bizonyít, de mára már senki sem tartózkodott a kiállítási területen, csak az érdeklődők.

A két Jonway UFO tulajdonképpen az előző Toyota RAV4 pofátlan másolata, az egyik három, a másik ötajtós, és ami a legérdekesebb, a műszerfaluk teljesen különbözik. Az egyiknél a belsőt is a Toyotáról koppintották le, a másiknál pedig talán az Audi A3 lehetett a minta. Ami hasonló, az a borzalmas kínai piacos tornacipőszag, ami mindkettő utasterében párolog, és a katasztrofális összeszerelési és anyagminőség.

Bármihez értem, kis híján a kezemben maradt, az egyes műanyag elemek között hatalmas rések tátongtak, az ablak tömítése kijött a helyéről, a bőrkormány műbőr borítását akár én is varrhattam volna, mindenhol látszódtak a műanyag elemeket rögzítő csavarok, a pótkerék mögé pedig egy szivacs volt beszorítva, hogy ne kongjon, amikor becsukják az oldalra nyíló csomagtérajtót.

A műanyagok egytől egyik kőkemények és sorjásak voltak, az ülések tekerős állítása már egy Lada Samarában is ódivatúnak tűnt volna, a váltó pedig hosszabb utakon járt, mint Marco Polo. Mindkettőt Mitsubishi feliratos, Euro 4-es benzinmotor hajtja Mitsuboshi feliratos bordásszíjjal, a gyengébb 1,6-os 100, az erősebb kétliteres 128 lóerős a papír szerint. Vicces, hogy a prospektusban az ötajtóson A380 a rendszám, de az adattáblán már FD6421 néven szerepel a nagyobbik UFO. Akármilyen olcsók is lehetnek, én köszönöm, nem kérek belőlük. Ennél azért jóval komolyabb kínai autók is léteznek már, de a Geely és a Brillance sajnos idén nem jött el Frankfurtba.

Úgy indult a történet, hogy eleinte néhányan csak óvatosan lépkedtek, sántikáltak, aztán felfedeztük cipőiken a kikapcsolt pántokat, majd nem sokkal később már percenként szóltunk egymásnak, hogy "oda nézz, megint egy mezítlábas".

Volt, aki a lábbelijét a kezében vitte, mások anélkül sétáltak, az egyik stand hátsó részénél az újonnan érkezett frissítős rekeszeket is csupaszlábbal cipelték a pulthoz a lányok.

A jelenség oka egyszerű. A különböző márkáknál dolgozó hoszteszek nem csak egyenruhát, hanem egyencipőt is viseltek. Márpedig ez - különösen a Citroën és az Opel standján - gyorsan feltörte a lábukat. A neheze még csak most kezdődik számukra: még kilenc napig tart a szalon, a hétvégén akár százezer látogatóval.